Mr. Kiskutya

Hétvégén otthon voltunk. Szeged az egyik legszuperebb város szerintem, mert ott a Tisza, ahol hatalmasakat lehet sétálni meg pancsizni, és ott a család is, akiktől mindig kapok valami finomságot és akik mindig mindent megengednek nekem. A gazdiéknak meg borfesztivál volt. Szóval remek hétvége. Vasárnap, miután hazaértünk, amíg az egyik gazdi pakolászott ki a kocsiból, én a… Tovább »

  Tegnap túrázni vittem a családot. Remek volt.   A bakonybéli kálvária mellett parkoltunk le. Épp, amikor már visszaértünk és pakoltunk be a kocsiba, megérkezett egy hat fős embertársaság két autóval. Még le se állították a motorokat, ki sem szálltak a kocsikból, lehúzott ablak mellett kiabálták át egymásnak a következőket:– Itt jó lesz?– Nem lehet… Tovább »

Meséltem már, hogy van egy erdőm, és hogy nagyon szeretem. Ma is szerettem.      – MrKiskutya... Tovább »

Fel vagyok háborodva. Jogaink, mint olyan, nemhogy korlátozottak, inkább nincsenek is. Az arra kijelölt helyeken kívül kutyát sétáltatni póráz nélkül tilos. Kutyát bevinni a legtöbb üzletbe, kávézóba, étterembe tilos. Játszótérre mennünk tilos. A legtöbb strandon a vízben pancsolnunk tilos. A sort még hosszasan folytathatnám, de nincs kedvem, és egyébként is néha azt érzem, hogy már… Tovább »

Egy valamit nagyon nem értek… Vagyis többet. De most ez bosszant leginkább:   egy magát felelős kutyatartónak gondoló ember miért facebook-os csoportokban és fórumokon kér tanácsot, ha kutyája egyértelműen beteg? Miért nem szalad vele egyből orvoshoz? Miért akarja elsunnyogni a dokit és próbálja meggyógyítani otthon, mindenféle, laikusok által javasolt módszerekkel kísérletezve, szerencsétlenkedve?    Vegyük tudomásul,… Tovább »

“A vadászterületen a vadász a vadállomány védelme érdekében elejtheti az ebet, ha a tulajdonosa felderítésére nincs közvetlen lehetőség, és a kutya vadat űz, vadat ejt el, illetve a vad sérelme másként nem hárítható el.” H a   a   t u l a j d o n o s a   f e l d… Tovább »

Az ember azt mondja, nem lenne ugyanolyan az élet nélkülem. Sokkal rosszabb lenne. Üresebb. Hát szerintem is.De vajon mi minden hiányozna neki? Hogy az ivóvíz nem lenne kipacsálva a konyhában,a kád mindig tiszta lenne,és a cipőjét se kellene rendszeresen takarítani? Hogy nem kellene nyakig sárosan, szemlesütve végigvonulnia a lépcsőházban?Vagy talán az örömpisi?Hogy senki se szórakoztatná fürdés… Tovább »

Séta közben sokakkal szoktunk találkozni. Embereiket levegőztető kutyikkal például, vagy önállóan sétáló emberekkel. Utóbbiak közül sajnos akad néhány olyan, akit felügyelet nélkül még nem szabadott volna elengedni.    “Ugye tudja, hogy állatot lakásban tartani, állatkínzás? Tudja maga, hogy ennek itt (‘ennek’, ezt kikérem magamnak!) mekkora a mozgásigénye? Ez vadászkutya!”    Ugathattam én neki torkom szakadtából, de… Tovább »

Van egy erdőm. Nagyon szeretem. Tegnap viszont nem okozott sok örömöt, miután az önfeledt ugrabugra helyett mérgelődnöm kellett. “Nem beszél magyarul, hogy máshogy értethetném meg vele?” – hangzott a kérdés, amire úgy felkaptam a fejem, hogy még a faág is kiesett a számból. Nem beszélek magyarul? Nem hát. De te beszélsz kutyául?  Egy fickó ugyanis azt ecsetelgette az… Tovább »

Én voltam már nagyon gyámoltalan, például amikor lebetegedtem, amikor megtámadott egy másik kutya, vagy amikor először hallottam égdörgést. Semmi másra nem vágytam, csak hogy gazdihoz bújhassak és együtt vészeljük át a rossz időket. De nem mindenki ilyen szerencsés. Van, akinek nincs szerető embere, aki gondoskodna róla, aki megvédené a rossz álmoktól, aki mellé odakuckózhat, akivel szaladgálhat az… Tovább »