Fel vagyok háborodva. Jogaink, mint olyan, nemhogy korlátozottak, inkább nincsenek is. Az arra kijelölt helyeken kívül kutyát sétáltatni póráz nélkül tilos. Kutyát bevinni a legtöbb üzletbe, kávézóba, étterembe tilos. Játszótérre mennünk tilos. A legtöbb strandon a vízben pancsolnunk tilos. A sort még hosszasan folytathatnám, de nincs kedvem, és egyébként is néha azt érzem, hogy már lassan levegőt vennünk is tilos. Nem beszélve az állatkínzókat érintő „retorziókról”…
Ma pedig megláttam ezt:
![]()
“Tisztelt Kutyatulajdonosok! Ez a terület a jövőben kutyaiskolaként működik, a mellette található körbekerített terület pedig kutyafuttatóként funkcionál tovább!”
Mint tudjuk, ez a város sem bővelkedik kutyafuttatókban, s ha mégis, némelyik akkorka, hogy egy kényelmeset nyújtózni sem tudnék benne, nemhogy játszani, esetleg lenyomni egy sprintet. Nekem viszont egészen máig nagy szerencsém volt, ugyanis a lakásunktól mindössze néhány percnyire volt egy csodafuttató. Ma viszont lekerült a kapuról a futtató-tábla és kihelyezésre került ez. A szövegben megemlített másik terület jóindulattal is csak harmad akkora, mint a korábbi volt. Még arra sem lenne elég, hogy séta előtt bemelegítsek ott egy kicsit.
Hangyaf.sznyi terület, de tényleg…
Na jó, nem volt az előző sem akkora csoda, de nekem tökéletesen megfelelt, hiszen nagyokat tudtam ott bohóckodni Pongóval, az egyik nagy cimborámmal. Pongó is vizsla, csak fehér és pöttyös, nevezzük, mondjuk dalmatának. Egy kutyának, főleg egy vadászebnek igen nagy a mozgásigénye, így nagyon fontos, hogy legyenek a közelben olyan helyek, ahol kedvünkre futkározhatunk. Most viszont, örülhetünk majd, ha ketten együtt beférünk abba a lyukba…
Igaz engem az ember ott is elenged, ahol elvileg nem szabadna (de ez titok, és amúgy is letagadom), így le tudom vezetni a felesleges energiáimat, de akkor is!
Most komolyan, nem találhatott volna ez a drága ember más olyan területet az iskolájának, ami szabad, sőt, kihasználatlan, nem futtatóként használják éppen, ahol nem zavart volna senkit, mi több, nem haragította volna magára a helyi kutyákat és kutyásokat? Ugyanis elég mérgesek vagyunk. Nem csak én és az emberem, mások is.
Magam is járok kutyaiskolába – mert rendkívül fontosnak tartom, hogy embereink megkapják a megfelelő nevelést – viszont egy percig sem gondolkoznék azon, hogy másikat válasszak-e, ha kiderülne számomra, hogy az más kutyák kárára jött ott létre.
Amúgy szerintem tök ciki, hogy épp egy kiképző tett most keresztbe a kutyáknak… na mindegy, járjuk továbbra is az erdőt! Illegálisan.
– MrKiskutya
Ui.: Kedves Tréner Úr, elkezdtem emelni a lábam pisilés közben, így ha esetleg találkoznánk az utcán, ne csodálkozz, ha „véletlenül” oldalba pisilnélek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: