Zsuzsi.

Hétvégén otthon voltunk. Szeged az egyik legszuperebb város szerintem, mert ott a Tisza, ahol hatalmasakat lehet sétálni meg pancsizni, és ott a család is, akiktől mindig kapok valami finomságot és akik mindig mindent megengednek nekem.
A gazdiéknak meg borfesztivál volt. 
Szóval remek hétvége.

Vasárnap, miután hazaértünk, amíg az egyik gazdi pakolászott ki a kocsiból, én a másikkal elmentem egy kicsit kinyújtóztatni az úton elmacskásodott izmaimat. Egyszer csak azt vettük észre, hogy hozzánk verődött egy zsemleszínű, nagyon barátságos, nagyon szép – nálam persze nem aranyosabb és nem szebb, de meglehetősen jó kiállású – szuka kutyus. Gazdi elég bénán tudja meghatározni az egyes kutyák fajtáját, de nagy valószínűséggel egy fiatal pit bull lehetett. 
Kerestük az emberét, de sehol se találtuk, így elkezdtünk telefonálgatni és képet küldözgetni róla. Mivel a környékbeli gazdiknak nem volt ismerős, elvittük a legközelebbi menhelyre, bízva abban, hogy lesz chipje. Szerencsére volt, regisztrálták is, így azonnal megtudtuk, hogy kitől lógott meg Zsuzsi – így hívják. 

Nagy megkönnyebbülés volt ez a számomra, mert az én túlérzékeny embereim annyira megkedvelték ezt a kis szarost az együtt töltött semmi idő alatt, hogy már azon gondolkoztak, hogy ha nem lesz meg a gazdija, nem lesz chipje és senki nem jelentkezik érte, akkor nálunk maradhat. Nem tudom, hogy ezt mégis hogy gondolták, mikor már hárman is alig férünk el az ágyon, de mindegy.

Zsuzsi otthon van, minden gazdi boldog. Az egész esemény pedig lezajlott egy óra alatt. 

Nem akarom az embereimet fényezni, mert tele vannak hibával, de legalább nem járnak csukott szemmel.
Zsuzsi már egy ideje kint bóklászott az utcán, rohangált a kocsiúton, de senki sem törődött vele. Rosszabbul is végződhetett volna ez a történet csak azért, mert sok ember elfordítja a fejét, nem akar tudomást venni a rossz dolgokról, nem akarnak felesleges terheket cipelni. 

Ez pedig minden, csak nem teher. Mi 60 percet adtunk, de annál sokkal többet kaptunk. 

Amúgy szívesen tennék fel Zsuzsiról képet, de személyiségi jogait tiszteletben tartva nem teszem. Elég, ha a gazdija gyönyörködik benne, meg hát én mégis csak szebb vagyok, úgyhogy itt van helyette egy kép rólam, a tegnapi nagy erdőjárásomról! 

🙂

– MrKiskutya